„Az a mód, ahogyan a család megszervezi önmagát, ahogyan fenntartja a kohézióját, amennyire nyíltan kommunikál és amennyire közösen oldja meg a problémáit, jól előrejelzi, hogyan tud felépülni.” (Goldenberg, H&I; 2001)
Család és a krízis kapcsolata
A rugalmasság minden családnál egy egyénileg jellemző fejlődési folyamat. A folyamat eredményeként kialakul az adaptációs képességük stresszhelyzetekben. Fontos látnia a családnak, hogy együttes erővel képesek fejlődni és közösen túlélhetik nehézségeiket (Hawley, DeHaan; 1996).
Herbert és Irene Goldenberg (2001) szerint a család rugalmasságának forrásai a következők: ha a család tagjai képesek egyensúlyban tartani a maradás-haladás folyamatait a generációk közt, jól kezelik a múlt, jelen és jövő összekapcsolódását, valamint a családtagok között világosak a szerepek és a kapcsolatok, illetve a kommunikáció is. A rugalmasságot elősegíti, ha a tagok tiszteletben tartják az egyéni különbségeket és az eltérő igényeket. A krízisekkel való megküzdés elmélyíti az összetartozás érzését és támogatja a család önbizalmát, így a későbbi nehézségeket már könnyebben tudják kezelni vagy esetleg megelőzni azt.
A családi krízisek a családi rendszeren belüli és kívüli események következményei lehetnek. A krízisek megzavarják a családi kapcsolatok szokásos rendjét, így változást idéznek elő a működésükben (Sauter és mtsai, 1985).
A család feladatait akkor képes ellátni, ha egészségesen működik. Az egészséges működéshez szükséges tényezők a következők: nyílt kommunikáció, érzelmek kifejezése, egymás támogatása, világos és rugalmas szabályok, egymással és a külvilág felé bizalommal teli a kapcsolat, magas önértékelés és az elégedettség. (Satir, 1999)
A család biztonságos alapját a szülőpár kapcsolata adja. Sok esetben a szülők közti súlyos kapcsolati konfliktusok megingatják a család érzelmi alapját. Több krízis alakul ki olyan családoknál, ahol egyéni intrapszichés nehézségek lépnek fel. Az eredeti, származási családhoz kötődő lojalitás-konfliktusok is komoly problémát okozhatnak az új család életében. A serdülőkori konfliktusok, identitáskrízisek felhívják a szülők figyelmét a saját kapcsolati zavaraikra. Az érzelmileg megterhelt, elfáradt szülőpár érzelmileg kimerült kapcsolata sokféle problémát előidézhet gyermekeik életében. (Böszörményi-Nagy, 1973)
Léteznek olyan tulajdonságok az egyén életében, amelyek segítik a személy megküzdési hatékonyságát. Ilyen tulajdonság a kontrollképesség, ahol a környezetünk eseményeit és az aktuális pszichés állapotunkat ellenőrizzük, ez szükséges a jó alternatíva kiválasztásához. Másik fontos személyiség jegy a tanult leleményesség. A tanult leleményesség egyfajta találékonyság a hatékony stratégia kiválasztására. A pozitív gondolkodás szükséges ahhoz, hogy nekikezdjünk egy feladatnak. Hatékony működésmódhoz még szükséges néhány fontos jellemző, mint például a kihívásokra való aktív reakció, megfelelő önbizalom, elkötelezettség valamint a jól kontrolláltság. A megfelelő önismeret, integrálás, tanulságok levonása, az én-hatékonyság erős alapot biztosít a megküzdéshez. A szocializációs folyamatok, interakciók során tanulja meg az egyén az alapvető probléma megoldási eszközeit, tárházát. Leginkább a szülők és a pedagógusok mintája határozza meg a gyerekek számára a konfliktus-megoldási repertoárt. Olyan gyermekek, akik agressziót, elkerülést vagy önfeladást éltek meg egy konfliktusos helyzetben, számukra nehéz lesz eredményes megküzdési módot alkalmazniuk, mert erre nem láttak adaptív példát. (Oláh, 2005)
forrás:
Bakó Tihamér (1996): Verem mélyén. Cserépfalvi Kiadó, Budapest.
Hawley, D.R., DeHaan, L. (1996): Toward a definition of family resilience: Integrating life-span and family perspectives. Fam. Proc. 35, 283-298.
Goldenberg, H&I (2008): Áttekintés a családról. Első kötet. Budapest: Animula Kiadó.
Oláh Attila (2005): Érzelmek, megküzdés és optimális élmény. Belső világunk megismerésének módszerei. Trefort, Budapest.
Szerző: Puskás Nikolett
